Szerző: talalom

Nem először nem értek egyet Edgarral, de most nagyon nem. Eszerint úgy jó, ahogy van, csak meg kéne fordítani: Egyik hatalom regnálása idején a másik komája, rokona, ismerőse lenne a jóban, a másik győzelme esetén az egyiké. Amikor kirúgtak, mint sajtófőnököt, mert az új vezér a maga bizalmasát hozta, nem azért dühöngtem, mert új bizalmas került. Hanem azért, mert az utód az új vezér hosszúcombú angoltanárnője (vagy mije) volt, aki mindössze “affinitást” érzett a sajtóhoz, soha nem dolgozott szerkesztőség, stúdió közelében. (Bár meglehet, ez kifejezett előny egy sajtóelhárítónál.) Egyébként én sem szívesen maradtam volna olyan főnök mellett, akiben nincs bizalmam. A beosztottaktól is függ egyébként a dolog. Ötven évig tartó (a diákmunkát nem számolom ide) munka-életem során mindig azonnal továbbálltam, amint nem tudtam azonosulni a munkahelyi elvárásokkal, és nem törődtem azzal, hogy kisebb beosztásban, kevesebb pénzért hajtok-e. ’90 után ez már nehezebb volt, de nem haltam éhen. Igaz, még egy Kiváló Dolgozó-t se szedtem össze, és a főnöki stallumok is elkerültek többnyire.